Bogíí - Narancssárga rózsaszál

Narancssárga rózsaszál 

Mindössze már csak néhány órám maradt, hogy elkészüljek hatra.  Lassan, kedvtelenül álltam neki a készülődésnek. A csajok rávettek, hogy menjek el velük a házibuliba.  Beleegyeztem, de messze áll tőlem a partizás. A fürdőkádban sokáig áztattam magam, hogy lelkileg felkészüljek a csajokkal töltendő estémre és egy álarcot öltsek fel, ami boldogtalanul is mosolyog. A hajammal, mint mindig most is szenvedtem. Sehogy sem akart úgy állni, ahogy nekem megfelelt volna. Megszárítottam és gondoltam, hogy amíg felöltözök, kitalálok rá valamit. Majdnem a szokásos összeállítást választottam, mert a szoknya nem rá való, ezért maradtam a farmer csőnadrágnál. Egy fehér fűzőszerű felsőt vettem fel hozzá fekete boleróval. Hajammal még ezután sem tudtam mit kezdeni, ezért hát lófarokba fogtam össze, és egy kis csillámos hajlakkot fújtam rá. Csöngettek. Még mielőtt lementem volna ajtót nyitni, megnéztem magam a tükörben. Onnan nem a megszokott Rosary tekintett vissza rám.

-          Nyitom –rohantam le az ajtóhoz. Barátaim csodálkozva néztek végig öltözékemen.

-          Szia, te ki vagy? És hol van a régi Rosary? –kérdezte Cathy.

-          Ő ma este itthon marad. Helyette megyek én –mosolyogtam. A maszkom tökéletesre sikerült.

-          Akkor indulhatunk is –vetette fel Lisa. Gyorsan felvettem a fekete-arany törpesarkú cipőmet és a vászonkabátomat. Bezártam a lakását és a lányok után indultam. A buli csak pár utcányira volt tőlünk, ezért gyalog mentünk. Lily most is rózsaszín ruhában volt, míg Cathy kékbe, Lisa pedig pirosba. A csapatból én estem ki, a narancssárga már messze állt tőlem. Az életem egyhangú, üres, vagyis fekete-fehér lett. Karöltve sétáltunk az utcán és kedvenc dalainkat énekeltük. Húsz perc alatt oda is értünk, de én a bejárat előtt megtorpantam.

-          Most komolyan? Ide nem megyek be –jelentettem ki. El sem tudom hinni, hogy képesek voltak ide elhozni, pedig tudják a történetet.

-          Ro, kérlek. Nem kell Dan -nel beszélned. Csak gyere be –nézett rám hatalmas csillogó kék szemeivel Cathy.

-          Hogy mondhatnék nemet, ha így kérsz –egyeztem bele. Lily bekopogott és azonnal ki is nyitották az ajtót. Egy ismeretlen srác állt és hívott be minket. A kabátjainkat felakasztottuk és az italos asztalhoz sétáltunk. Láttam pár ismerős arcot, akik ugyanúgy, mint a barátnőim csodálkozva mértek végig engem és elismerően bólintottak. Néhányuknak mosolyogva köszöntem. Az asztalhoz érve kíváncsian néztem végig a választékot. Aztán meg is találtam az italt, ami meghozza a kedvemet. Választottam egy poharat félig töltöttem energiaitallal és vodkát öntöttem bele.  A házigazda gondolt szívószálakra is. Azok közül is elvettem egyet és lassan ittam meg a poharamban lévő löttyöt. Onnan figyeltem, ahogy a lányok táncolnak –igazából nem nevezném táncnak, inkább valami „csábító –tánc”-nak néz ki.  A csajok eltűntek a szemem elől és magányomat az italba fojtottam, nem is számoltam, hogy mennyi energiaitalos vodkát, és konyakos kólát ittam meg, de a hatását már megéreztem. Csatlakoztam én is táncoló tömeghez és flörtöltem minden sráccal. A részeg lányok még így is irigykedve figyelték, ahogy lecsapom a kezükről az áldozatukat vagy ők voltak a fiúk áldozatai, nem tudom. Éppen valamelyik focista srácnak ráztam magam, amikor valaki kirántott a tömegből.

-          Rózsaszál, mit csinálsz?

-          Ne hívj így, tök gagyi –utasítottam.

-          Régen szeretted, amikor így hívtalak, amikor csak mi voltunk.

-          De most már nincsen mi, csak te és én. Emlékszel? Ezt még te mondtad.

-          Megváltoztál. Hol vannak a narancssárga ruháid? Hol van az én narancssárga rózsaszálam?

-          Igen, megváltoztam, de csak miattad. Ráébresztettél, hogy mennyire nem abba a világba való vagyok, ahol eddig éltem. A narancssárga helyébe a fekete lépett –magyaráztam el neki.

-          Én változtattalak meg? Tökéletes voltál abban a világban, a barátnőid körében.

-          Persze, ahol mindenki becsaphat, és csak összetörik a szívemet.

-          De nézz körül, te nem ide tartozol. Nem vagy ribanc, mint a többiek.

-          Szóval, szerinted ribancnak készülök, mert stílust váltottam.

-          Ennek semmi köze sincs a stílusodhoz Rózsaszál.

-          Akkor mégis mihez? –kérdeztem, mert kíváncsi voltam a véleményére.

-          Ez a piás lány nem illik hozzád, hogy flörtölsz mindenkivel, még azzal is aki nem tetszik. Ránéztél arra a srácra, akitől az előbb húztalak el? kérdezte, és igaza volt, mert nem figyeltem rá. Hátra néztem és láttam, hogy egy másik lánnyal táncol, de ez nem érdekelt, mert csak az arcát figyeltem. Éreztem, hogy ajkam fintorra húzódik.

-          Na, látod. Nem mondom azt, hogy nem tehetek semmiről, mert igen is tehetek.

-          Kifejtenéd jobban?

-          Voltam olyan idióta, hogy ott hagytam egy szelíd, kedves, aranyos, gyönyörű narancssárga rózsát, mely még ki sem nyílt és szirmai lehulltak. Ám mégis a halott virágból egy még gyönyörűbb, titokzatos, magával ragadó, vadabb virág született újjá. Egy fekete rózsaszál –magyarázta. El sem hiszem, hogy ezt mondja. Tehát még mindig szeret? És még így is tetszem neki? Szemeit mélyen az enyémbe fúrja és a pillantásától még a térdeim is megremegnek, de mielőtt összecsuklottam volna, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Egy percig haboztam, de végül karjaimat nyaka köré fontam és visszacsókoltam.

-          Szeretlek –suttogta, miután elvált ajkaimtól.

-          Én is szeretlek –feleltem és fejemet vállára hajtottam. Szemem lassan lecsukódott, a környezetemet nem nagyon érzékeltem, csak annyit, hogy valaki felemel, és felfelé sétál velem, majd lerak valami puhára.

-          Jó éjt Rózsaszál –mormolta a fülembe bársonyos hangján, majd elnyomott az álom.