Bogíí - Lejárt szavatosság

Lejárt szavatosság

Reggel a szokásosnál előbb ébredtem fel. Tudtam, hogy anya már éjjel megérkezett, ezért nem akartam most felébreszteni. Összeszedtem a ruháimat és a fürdőszoba felé igyekeztem. Út közben benéztem a gyerek szobába, hogy Lili még alszik-e. Mosolyogva néztem, ahogy a kiságyában fekszik és magához szorítja a lila maciját. Halkan becsuktam az ajtót és elmentem letusolni. Miután végeztem, megkerestem az egyetemes papírjaimat és elindultam a postára. Ott sikeresen feladtam, majd beültem egy kávézóba meginni a reggeli kávémat.

- Anna? Komolyan te vagy az? - hallottam meg egy ismerős, csodálkozó hangját.

- Igen én - pillantottam fel a kávémból. -  Te jó ég. Emma, ezer éve nem láttalak.

- Ugyanezt én is elmondhatnám. Próbáltalak hívni, de szomorúan vettem tudomásul, hogy már nem az a számod.

- Eladtam. És mégis miért kerestél? - érdeklődtem.

- Te még nem hallottad? - csodálkozott.

- Mit kellett volna?

- Szombaton osztálytalálkozó lesz. Ezért is hívtalak, hogy eljössz-e.

- Hát nem is tudom, elég sok dolgom van mostanság.

- Egy estét kibírnak nélküled, és különben is, annyi megbeszélni valónk van.

- Na, jó. Elmegyek, mert már olyan régen nem beszéltem senkivel sem. De mesélj, mi a helyzet veled?

- Hát tudod csak meg vagyok. Dolgozok és boldog párkapcsolatban élek. Most jöttem haza Olaszországból.

- Kint voltál?

- Igen, az egyetem részéről. Ott tanultam egy évig. És veled mi a helyzet? Semmit sem hallottam rólad már két éve.

- Nem jössz fel hozzám? Sokkal kényelmesebb lenne beszélgetni.

- De, szívesen. Kíváncsi vagyok, hogy hol is laksz – mondta. Kifizettem a kávémat és elindultunk hozzám. Az út hosszú volt, de egyáltalán nem unalmas. Kifaggattam régi barátnőmet a jelenlegi életéről. A szegedi egyetem lelkes hallgatója, a középiskolai barátjával még mindig együtt van és együtt is élnek. Mindent elmesélt az Appennini – félszigetről és haza is értünk.

- Nagyon aranyos kis ház – mondta miközben felakasztottam a kabátját és körülnézett. – Így vetted vagy te rendezted be?

- Is-is. Meg volt már néhány bútor, de én festettem és kisebb dolgokat én vásároltam bele.

- Nagyon jó a stílusod. Bár kicsit nagy, főleg ha egyedül él az ember.

- Nem egyedül lakok itt, néha anya is itt tölt pár napot. Tanulás és munka mellett, nem mindig marad erőm a takarításra.

- Hát nekem sem szokott. Öhm… megmutatod, hogy merre találom a mosdót?

- Végig mész azon a folyosón és ott a szemben lévő ajtó.

- Köszi, azonnal jövök.

- Mintha valakivel beszélgettél volna, vagy csak én hallottam rosszul? –jött ki anya a játszószobából, amikor Em kiment a mosdóba.

- Nem, Emma van itt.

- A volt osztálytársad? Ez remek, ha nem haragszol pár órácskára elmegyek. Van egy kis elintézni valóm.

- Persze, hogy nem haragszom. Annak is örülök, hogy itt töltöd ezt a sok időt.

- A lányom vagy, persze, hogy itt vagyok. Na, de szia. Igyekszem – ölelt meg szorosan. Visszaültem az asztalhoz és vártam. Pár perc múlva vissza is jött régi barátnőm.

- Én már mindent elmeséltem, most te jössz. Hol tanulsz?

- Levelezőn a pécsi egyetemen. Munka mellett sokkal könnyebb.

- Igazad van, és mit dolgozol?

- Hát pincér vagyok egy étteremben. Muszáj volt valamit csinálnom, és itt megfizetnek.

- És barátod vagy esetleg vőlegényed nincsen?

- Vőlegény ki van zárva, és hát igazából a randizás is.

- Miért? Van valami baj? – kérdezte aggódva.

- Nem mondanám bajnak, sőt… - de nem tudtam befejezni a mondatot.

- Mami! – sétált ki álmosan Lilike a szobából és megállt a konyhai boltív alatt. – Éhes vagyok.

- Jó reggelt, kicsim! Kialudtad magad? – kaptam fel az ölembe.

- Hiányoztál! – csimpaszkodott bele a nyakamba.

- Anna? – nézett rám kérdőn Em.

- Kicsim, köszönj szépen.

- Csókolom – mondta vékony kis hangján.

- Inkább csak, szia, rendben? Nem vagyok még olyan öreg – mondta miközben felénk sétált. – Nem is tudtam, hogy van egy húgod.

- Ő nem a húgom, hanem a kislányom.

- Te anyuka vagy? – leesett az álla a döbbenettől. – Mégis hogyan és mikor?

- Lili most másfél éves és miután megszereztem az érettségit – meséltem miközben összeturmixoltam a barackot és leültem Lili mellé.

- Annyira hasonlít rád. A haja, vörös és hullámos, mint neked kicsiként. A kis orrocskája. Emlékszem mennyire zavart, hogy általánosban mindig azt mondták rá, hogy milyen kis cukorborsó – nevetett és vele együtt kacagtam én is. – A szemét azonban nem tőled örökölte, de egyáltalán nem rémlik, hogy kitől.

- Igen eltaláltad a szeme, az az apjáé. Elég volt kicsim? – fordultam most felé, mert már nem akart enni.

- Igen, mami. Finom volt – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.

- Bekapcsoljam neked azt a régi mesét, tudod, amit annyira szeretsz?

- Azt a tündéreset? – csillantak fel apró szemei.

- Azonnal jövök – mondtam barátnőmnek, karomba vettem kislányomat s a szobájába mentem bekapcsolni a kedvenc meséjét.

- Nem tudom elhinni, hogy nem mondtad el, hogy anyuka vagy.

- Sajnálom, de nem tudom, hogyan fogadtad volna. Nehéz erről beszélnem.

- Akkor erre gondoltál, amikor azt mondtad, hogy nehéz a randizás?

- Igen – helyeseltem.

- El kell mesélned mindent. Hogyan történt, ki az apa, tartod vele a kapcsolatot? – hadarta gyorsan a kérdéseket.

- Egyáltalán nem tartom vele a kapcsolatot már azóta, hogy tudta, hogy terhes voltam. Nem hívott, nem hívtam.

- Sajnálom, el sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz egy egyedülálló anyának. Ha nem veszed tolakodásnak, elmeséled hogyan történt?

- Ááá, semmi baj. Még most is tisztán emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap történt volna. Ott ültem egyedül a buliban, kezemben egy doboz sörrel és csak őt figyeltem. Már oly sokszor próbáltam elmondani neki, de amikor csak kettesben voltunk nem jött a nyelvemre az igazság. Bár tudta, hogy én mit érzek, de nem lépett.

- Bulizni kell, nemcsak ülni – vette el tőlem Márk a sört és magával húzott táncolni. A zene gyors ritmusára ráztam magam, de lopva mindig felé pillantottam. – Beszélni akar majd veled – súgta, amikor észrevette, hogy figyelem.

- Nem hiszem – sóhajtottam bánatosan.

- De én tudom. Szóval, ha majd idejön, menj vele. –bólintottam és a számnak is vége volt. Le akartam ülni, de valaki magához rántott és újra táncolni vitt. Hirtelen megálltam a döbbenettől. Ő állt velem szemben. Fekete pólóban. Egyáltalán nem volt izmos, de mégis számomra tökéletes volt.

- Hogy érzed magad? – kérdezte, de ezt nekem kellett volna hisz ez az ő születésnapja.

- Hát, egyre jobban azt hiszem. És te? – kérdeztem vissza.

- Nagyon jól – mosolygott, és ez a mosoly nekem szólt. – Gyere utánam – búgta a fülembe. Lehelete csiklandozott, s bele borzongtam. Izgatott voltam, nyeltem egy nagyot, kihúztam magam és utána indultam. Megállt előttem és a kulcsokkal szórakozott. – Hölgyem - kinyitotta az ajtót és kitárta előttem. Beléptem és ő is követett, majd bezárta kulccsal.

- Miről szeretnél beszélni? – szegeztem neki a kérdést.

- Erről – ennyit mondott és értetlenül néztem rá, majd ajkait az enyémen éreztem. A pillangók, amik a közelében izgatottan repdestek a gyomromban, most lenyugodtak. Szívem a kétszeresére kapcsolt és mintha a torkomban dobogott volna. Felültetett az asztalra s kezei bebarangolták testemet. Karjaim automatikusan fonódtak nyaka köré, míg ő a pólómat gyűrte felfelé. Akaratlanul kezdtem lassan hátra dőlni. Tenyere már a nadrágommal babrált, míg azt is megszabadította rólam. Rajtam volt a sor, remegő kézzel próbáltam lehúzni róla a pólóját. Nekem nem ment, ezért egyedül vetkőzött le.

- Van nálad… - nem tudtam folytatni.

- Bízz bennem – és a nadrágja zsebében kezdett kutatni, majd miután végzett felmutatta. Egy óvszer volt. Két ujja közé fogta a szélét és egy határozott mozdulattal kibontotta, majd a már merev férfiasságára húzta. Egyik lábamat felemelte és én a másikkal együtt átfogtam a csípőjét. – Lazulj el – lehelet finom csókot nyomott számra s még a térdem is beleremegett. És eljött a pillanat, amire vártam, végre magamba fogadhattam őt. Csípője egyre gyorsabban mozgott, de nem állt nehezemre tartanom vele a ritmust. Kéjes nyögések és sóhajok hagyták el számat, amikor lassított.

- Még – nyöszörögte. – Dani, kérlek… ne hagyd… abba! –kapkodtam levegő után és erősebben kapaszkodtam karjába. Apró csókokkal borítottam be testét és érintésem alatt beleremegett. Az élvezettől remegve omlottam karjai közé miután kilövellt bennem. Fáradtan bújtam hozzá felhevült testéhez, de összetörte ezt a pillanatot.

- Hova mész? – kérdeztem csalódottan, amikor láttam, hogy összeszedi a ruháját.

- Vissza a buliba, de te maradhatsz, ha még akarsz, csak addig is öltözz fel – hajította felém a ruháimat. Gyorsan magamra kapkodtam őket és a mellettem lévő óvszer papírját a zsebembe csúsztattam.

- Mehetünk –sóhajtottam.

- Iszonyat jó volt. Köszönöm –megcsókolt, de egyáltalán nem volt olyan, mint az előzőek, inkább hasonlított egy búcsúcsókhoz. Miután kimentünk már nem maradtam sokáig. Másfél óra múlva hazamentem. Nem tudtam az éjjel aludni, egész végig csak rá gondoltam és forgolódtam.

Egy hónap múlva.

A betegség elért végül. A reggeleknél soha nem volt rosszabb. Amit addig szerettem, már megenni sem tudtam. Aztán végül rábeszéltem magam, és megcsináltam a terhességi tesztet. Zokogva omlottam össze, amikor megláttam az eredményt. Pozitív. Agyaltam, hogy vajon mégis, hogy lehetséges ez az egész, mikor védekeztünk. Lassan álltam fel és megkerestem az óvszeres papírt. Döbbenten láttam a dátumot: 2007. 02. 28. És amikor az egész történt már május volt. Összetörtem. Akkor döbbentem rá, hogy nem figyeltem rám, nem érdekeltem, csak egy jó éjszakát akart magának és én voltam az áldozat. Egy lejárt szavatosságú óvszer tette tönkre az életem.

-          Miért tönkre tette?

-          Akkor még azt gondoltam. Apa nélkül felnevelni egy gyereket nem akartam, de legfőképp még sem akartam gyilkos lenni. És most boldog vagyok Lilivel. Ő számomra a mindenem. Már el se tudom képzelni nélküle az életem.

-          Pedig te mindig óvatos voltál. Mi történt akkor?

-          Bíztam benne. Mindig azt akartam, hogy szeressen és akkor abban a teremben valóra vált az álmom. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar össze is törik.

-          De az a lényeg, hogy most boldog vagy és a kicsi rendben van.

-          Igen, és örülök, hogy Dani nem figyelte a lejárt szavatosságot.